Még a délelőtt folyamán segítettem anyunak vasalni meg ablakot pucolni, sőt még a kiskertet is kigazoltam. Érted? Ezt mind megcsináltam, csak hogy érezze a törődést, mert hát mégiscsak az anyám, vagy mi a szösz? Pedig hogy' utálom én ezt a dumát!
Egy órára végeztem mindennel, még egy ebéd is belefért, meg egy mielőttelmegyekazértmégmegcsinálomhogylásdmilyenrendesvagyok-mosogatás.
Utána ezredszer is átellenőriztük minden cuccomat, beszéltem apuval telefonon (az irodában hívtuk fel, jó szórakozást kívánt), anyu ezredszer is a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra.
Két óra előtt öt perccel Kellin anyukája, Mrs Bostwick parkolt le a ház előtt. Az autóból kiszállt a cingár, energikus srác, meg a hozzá kísértetiesen hasonlító édesanyja.
Elképesztő dolog a tulajdon két legjobb haveromat, Gabe-et és Kellin-t a szüleikkel látni. Nélkülük éretlen felnőttek, velük túlérett gyermekek. Talán én is ilyen vagyok.
Ja, igen: haver. Nem kell még egy nehezítő körülmény az életembe, így is van elég! Szóval döntöttem: többé nem gondolok rá úgy, mint a srácra, akiért odáig meg vissza vagyok. Nem. Barátra van szükségem, jóbarátra, ő pedig épp elég szimpatikus és normális, hogy jó sok munkával elérjük ezt. Tehát döntöttem, döntésem betartását pedig megparancsoltam magamnak. Hiszen magamhoz én vagyok a legszigorúbb.
Kettő előtt két perccel befutott Gabe is egy rakás táskával. (Na nem kellett sokat futnia, vagy 10 kemény métert is megtett...) Bedobott mindent az autó nyitott csomagtartójába és kölcsönös üdvözlések után úgy gondolta, segít nekem kipakolni. Preferáltam az ötletet!
Tehát megfogta az utazótáskám, meg a hátizsákom, én meg csatlakoztam hozzá egy irgalmatlan nagy bőrönddel meg a hegedűtokkal. Letettem és már fordultam is vissza a maradék cuccért, ami a kottaállvány volt és a...
A mosómedvém. Kellin kezében. Hogymiabüdösrohadtélet??? Erre aztán vérszemet kaptam.
-Vedd le a mocskos kezed a medvémről!- hördültem fel és kikaptam a kezéből szerencsétlen jószágot.
Röviden ismertetem a helyzetet: kedves-drága földi halandó! Ismerlek? Nem? Tökmindegy, a lényeg az, hogy a mosómedvém ezerszer fontosabb, mint a nyomorult életed!!!
Kedves olvasóim, ha pont akkor pont felénk jártatok volna, a következő jelenetnek lehettetek volna szemtanúi:
gyilkos pillantással méregetem a világot, közben ölelgetem a mosómacim. Gabriel teli pofával röhög, már az oldalát fogja. A három anyuka (mert hogy közben Jo néni is megérkezett) hülyén vigyorog, olyan "á, gyerekek!"-stílusban. Kellin utónevű fiatalkorú pedig kétségbeesett tekintettel figyeli a helyzetet, és nagy valószínűséggel fogalma sincs, mily' főben járó bűnt követett el azzal, hogy el akarta tenni a plüssömet.
Miután egészen helyreállt a rend, bepakoltam Billie Joe-t (így hívják a mosómedvémet) egy szimpi hátizsákba, elköszöntem anyutól, bepattantunk a kocsiba, és irány a szabadság. Vagyis inkább: SZABACCSÁG! Tanyára megyünk, muszáj asszimilálódni!
Természet, állatok, és rendes, istállóban tartható állatok is. Nem csak Gabe... Valamint gyerekek. Sok-sok gyerek.
Egész nyáron nem lesz egy szabad percem sem, minden este úgy fogok beesni az ágyba, mint egy másnapos zombi, akit végigkergettek egy városon. El tudsz képzelni ennél jobbat? Mert én nem.
Pontosan erre van szükségem, hogy sem időm, sem energiám ne legyen gondolkodni. Mert ha gondolkodom, az fáj...
Leszek inkább olajozottan működő gép.
XXXXX
Pár percig csendben ültem Mrs Bostwick mellett (muhahaha, anyósülés) és részint a mellettünk elhaladó házakat figyeltem, részint a két nagyérdeműt, akik a hátsó ülésen ölték egymást.
-Bátor lány vagy te, Lisa, ha bevállaltad, hogy velük töltöd a nyarad!- mosolygott rám Mrs Bostwick.
-Ez nem bátorság, hanem elvetemültség kérdése, Mrs Bostwick!
-Szólíts Mary-nek, kérlek! És igen, talán igazad van. De az elvetemültek éltetik a világot.- mondta.
-Mary, kérdezhetek öntől valamit?- fordultam felé.
-Persze!
-Nem zavarja, hogy a fiával barátkozom?
-Lisa, te remek lány vagy, és ahogy figyeltelek téged és Gabe-et, úgy gondolom, nem lehet semmi kifogásom a barátságotok ellen. Ti ketten jó irányba terelgetitek a fiamat, amire szüksége is van, mint ahogy, ha jól tudom, pillanatnyilag neked is.- mondta.
-A cél egy jól működő három tagú szimbiózis.- bólintottam.
-Mint a tehén meg a lepke?-dugta előre a fejét értelmes bátyám. Szegény asszony csak nézett, hisze nem edződött hozzá a Gabriel Barham-féle agyzsibbasztáshoz. Ám ugye én már gyakorlott öreg harcos vagyok!
-Pontosan, én is épp a tehénre meg a lepkére gondoltam!- vágtam rá szemrebbenés nélkül, miközben a leghalványabb sejtelmem sem volt semmiféle lepke-tehén dologról.
-Á, az király! -bólogatott. - Hé, énekelünk?- tekintett körbe.
-Körülbelül két perc és ott vagyunk, miért ilyenkor jut eszedbe?- kérdezte tőle Kellin, de Gabe nem válaszolt, helyette inkább dalba fogott.
-What should we do with the drunken sailor? What should we do with the drunken sailor? What should we do with the drunken sailor early in the morning?- nyerítette. Küldtem felé egy gyilkos pillantást, de vagy nem értette, vagy, ami valószínűbb, szimplán nem hatotta meg.
Miután a G.Barham Productions előadásában hallhattunk olyan gyöngyszemeket, mint az Old McDonald Had A Farm és a Living Next Door To Alice (természetesen a Who The Fuck Is Alice-verzióban), buzgó imáim meghallgatásra találtak. Tehát megérkeztünk.
rövid ismertető:
a Logan-birtok a város szélétől alig néhány kilométerre van, és tulajdonképpen a fél világ kicsiben. Van itt rét, erdő, patak, szántóföld, domb, meg minden ami kell, és mindez egy helyi kereteken belül hatalmas területen. A birtok középpontja az épületegyüttes: hatalmas istállók, karámok, pajták meg miegyéb, valamint a ház. A ház, ami finoman szólva is valami monumentális megkoronázása mindennek, ami a kerítéseken és villanypásztorokon belül található. Istenke tudja csak, milyen régi: a Logan család első generációja óta uralja a környéket, de nehéz lenne megmondani, pillanatnyilag hányadik generáció lakja. Emeletes, szürkésfehér épület, vagy egy fél focipályányi terasszal, az ablakokban elképesztő mennyiségű virág, és ami a legjobb: belül teljesen modern, otthonos, bármely városi ingatlannal könnyedén felveszi a versenyt.
Végül egy kis érdekesség: a szabadban sétálgatva itt bármikor ugyanannyi eséllyel futsz össze egy tyúkkal, egy látogatócsoporttal, egy lóval vagy egy pávával. Merthogy a beszűkült, elbutult városi emberek előszeretettel járnak ki ide, hogy tátott szájukból csorgó nyállal, ostoba arcukon üveges tekintettel rámutassanak egy-egy állatra, és közöljék zseniális, újszerű megállapításukat, miszerint: "Állaaat!"
Hát ide érkeztünk meg. Az ifjabb Logan-ek egyike, Jasmine nyitott nekünk kaput.
-Megjöttek végre a mi segítőink!- üdvözölt minket mosolyogva.
-Meg, bár nem vállalok értük felelősséget!- nevetett Mary.
Ezz nagyon jó lett Betty mikor lesz a kövi rész???
VálaszTörlés